Debrecenben
Írta: borsylaszlo2379 Dátum: Március 02 2008 07:34:43
Az emlékek súlya alatt görnyedten,
Boldogtalanul, vérzõ szivvel éreztem,
H
Teljes hír
Debrecenben éltem én sokáig,
Hová szivem mindig visszavágyik.
A minap éppen arra jártam,
S újra fötámadt honvágyam.
A jól ismert utcákon sétáltam,
Bódultan a kellemes zsongásban,
És mire egyszerre magamhoz tértem,
Ott ültem egy padon az egyetemtéren.
A szökõkut csillogó szines csobogása,
A balzsamos illatú levegõ megrészegitett,
S a fák lombjának lágy suttogása,
Lelkemben szép emlékeket ébresztett.
Az emlékek súlya alatt görnyedten,
Boldogtalanul, vérzõ szivvel éreztem,
Mennyire kedves vagy még énnekem,
Ki egész valóddal segitetted életem.
Aztán csilingelve közeledett egy villamos,
S a leszálló tömeg vidám, zajos
Zsibongása kábulatomból ébresztve,
Lassan visszahozott a való életbe.