Vers a semmiről
Semmiről verset ír a nulla,
Erőltetve ollóz innen-onnan,
Becézgeti, lehozza a Holdat,
Ezt fejtsd meg - ha tudod - holnap.
Nem érted, mit nyikkant,
Nagyokat kurjant,
Dereng a csillag is,
Ugyan miért is?
Már énekel az ég is?
Vagy értheted mégis?
Naplemente is van benne,
Ó, ha szárnyam lenne!
(Égek a vágytól)
Tavasz is meg ősz is.
Keverem, kavarom,
Már századszor olvasom,
Hajnalok hajnalán
Tündérek születtek,
Csak tudnám, miből lettek.
Fűzi is, űzi is, álmokat is kerget,
A fal is eldőlt már, annyira tekergett,
A gonosznak szarva van, büdös, mint a görény,
Tündérországban ő a legszebb legény,
Keserű az édes, sírok is, nyögök is,
Az egyetlen királynő már elég öreg is.
Mit is zagyválok itt?
Hisz ezt csak magam értem,
Mért írtam e verset?
Talán mégis érted?
Röhög a gonosz, a menyétke meg pislog,
Billog a nyakán feltűnően villog,
"Elázott széncinke", rajtad nevetünk,
Hej, cudar világ, de jó is nekünk,
Mikor a szerelem elvette.
Mit is?
A még maradék eszünk!
( Humornak szántam )