Mihez képest rontott megint
az ősz el valamit,
miért baj az, ha tarka ing
divat után feszít
Föld hátán, hiszen az idő
meglepett arcra vár,
te lennél épp a legelső,
ki előtt ködhatár
a fagyba dermedt őszi fény?
Szinte telet jelez.
Aztán csillogó peremén
tükröz a langy eresz,
a bemondó fokot emel,
s te érzed bőrödön...
Az idő mindig jól ügyel,
hogy csüngj az örömön,
mely pillanatból születik,
sosem évszak csihol,
míg élsz, veled vitatkozik
álmodban valahol.
Az ősz még semmi, mar beléd
majd zord tél, korrigál,
olyan sok jó szállt már feléd,
amit hozott e nyár.
A mérleged fogadd csak el,
légy hát elégedett,
szíved ver és tüdőd lehel,
szeresd az életet!