Gondolatban varázsszőnyegen röpültem tova,
miközben a hold puha fénye arcomat mosta.
Városok felett suhantunk a lágy őszi szélben,
s nem hallottam mást csak saját szívverésem.
Feszülten figyeltem, mi történik most vélem?
Ilyen vad bódulatot még soha nem éreztem.
Nem tudtam valóság vagy csupán álom-kép,
s borzongva reméltem, eltart ez soká még.
A közelből hirtelen fura kis neszezést hallok.
Mi lehet ez, nem tán saját szuszogásom?
Ejnye no, te kis balga lélek,
Már megint elaludtál a hintaszékben?