Vártalak a peronon
az érkezési oldalon
akkor, még szerettél.
Amikor a vonat befutott
egy magas férfi rám mosolygott,
Te voltál, kitártad két karod.
Hozzád futottam, boldog voltam,
ragyogott az egész Világ,
oly régen láttuk egymást.
Megváltoztunk mindketten,
de csak külsőleg, mert hajunk
megfehéredett, de a lelkünk nem.
Éppen úgy szeretlek mint rég,
de az élet széttépett minket,
hamarosan hazajövök én.
Nem találom a helyem
távol szülővárosomtól,
nekem ott a helyem, veled.