Élet írta lap
idősek
Elesettek ők, vénülők , őszek,
csendben figyelek a zsúfolt buszon
hisz magam is hozzájuk tatozom.
Cipelik kopott szatyorkájukban
minden napi betevő falatot.
Billegnek ide-oda, fog a fék
még a felnövekedő nemzedék
bebújik a mobil telefonba.
Megálló! Hang hallatszik harsogva,
na mi lesz már nyanya, arréb megy vagy
miért áll az ajtóba? Leszállnék!
Mennék fiam mennék, ha lenne hely
és még ha fogódzkodni is tudnék!
A tömeg áll, szólni senki nem mer.
Így utazunk idősek naponta,
Félelemmel fáradhatatlanul.
Ja és még az is baj miért reggel,
a nyugdíjas ráér később menni.
Szombaton nem szabad még kenyeret
sem venni. Ha nem ér rá hétköznap
ne költse pénzét, ami amúgy sincs
a megélhetéshez is kevés, de
kit érdekel, lesz e vasárnapi
asztalon ebéd mit magának főz?
Kis szelet ez élet írta lapból.
Megérkezünk, utazásnak vége,
kiszállunk, de még nem ebből a világból!
Deák Éva