Duna parton....
Duna parton ülök a budai oldalon
szemben az Országház
csodás kivilágított látványa,
a pesti résznek ez a legszebb
tündöklő patinája.
Gondolataimban merülve lelkem
az égen andalog,néznek
le rám a csillagok,
nincs boldogtalanabb nép a világon
mint mi magyarok.
Ezer esztendő,viharos múltunk
alig voltunk néha igazán
szabadok,alighogy bejöttünk
ránk törték az ajtót,
hullott a magyar,de meg nem ingott.
Azóta sok víz folyt le ezen a Dunán,
s mennyit változtunk ezer év
után? Volt-e eredménye
annak a sok harcnak,
a vérontásnak?
Szegény hazám,ahogy elgondolom,
kormányok jöttek,mentek,
nekünk alig volt szavunk,idegen
hatalom vezette
országunk.
Az ő érdekük volt minden a magyar
csak maradt a semmiben.
Mire ráébredtünk,az ország fele
elveszett,környékbeli
dögkeselyűk martalóca lett.
Megmaradt kicsi országunk tele
idegenekkel vérszopó
kufárok becstelességeivel kik
rátették a kezüket szép
országunkra.
Mondták a magyarnak,-találsz munkát
más országokba-Évről-évre
fogy a magyar,éhínség,
reménytelenség kivándorol a
magyar népség.
Őszi szél fúj a Duna parton kergeti a
megsárgult leveleket,sötét
fellegek borítják az eget mintha
értenék az érzelmeimet a
hazaszeretetemet.
Mintha a szabadságharc viharos szelét
éreztem volna ami rég volt, az is
csak egy álom volt.Egy nép álma,kik
belefáradtak az elnyomásba s
gondolták megérettek a szabadságra.
Ha egyszer eljön az idő,mikor a zsarolók
nem bitorolják a kis országokat
mikor minden nép szabad lesz,mikor
a bankok nem nyúzzák meg
a kisembereket.
Akkor elmondhatjuk,hogy emberek vagyunk
és a szeretet lesz a jelképünk,
boldogság sugározza be
a szívünk.Akkor lesz majd egy régóta
álmodott szép ország.
Őseinktől örökölt Nagy Magyarország !