Volt egy postagalambom,
kalandvágyó, ha mondom.
Nyakában a levéltáska,
vigyázott a tartalmára.
A címzetthez eljuttatta,
a választ meg hozzám hozta.
Barátságunk hű követe,
közvetített szerelmünkbe.
Ám egyszer hiába vártam,
ablakom sarkig kitártam,
nem jött levél, szállt a galamb,
ez volt az utolsó kaland.
Elkapta egy tarka macska,
mikor pihent egy bokorban.
Ebédre elfogyasztotta,
véres lett a gyilkos bajsza.
Nem haragszom a macskára,
de a galambom sírjára
ültetek szép virágokat,
levél díszíti azokat.
Fehér galamb száll felettem,
vele repül a szerelmem.