Duálunk
Mindenkinek van duálja,
Aki az ő valós párja,
De míg találkozunk velük,
Eltelhet néhány életünk!
Egykor lázadókká váltunk,
Istenek, lenni akartunk,
Rossz-voltunk következtében,
Megbüntetett a Jóisten!
A szellemek szétválasztva,
Mindenségbe kiszóratva!
Azóta keressük párunk,
Akit soha nem találunk!
Külön-külön vezekelünk,
Meghalunk, s újra születünk.
Bárki lehet igaz társunk,
Anya, testvér, vagy barátunk!
Így telnek el életeink,
Bús-komor szenvedéseink,
Nyughatatlan szenvedéllyel,
Kutakodunk reménységgel.
Visszavágyunk az Édenbe,
Úr tökéletességébe,
Elvesztett boldogságunkba,
Meghitt békés otthonunkba.
Parancsolatokat tartva,
Megtisztulva a nagy útra,
Ha mindkettőnknek sikerül,
Úr dicsőségébe kerül.
Ott lesz a nagy találkozás,
Beteljesült vágyakozás,
Isten áldja vándorutunk,
Örök-életbe így jutunk!
Budapest, 2015. november 8.