Emlékszel még arra, kedvesem amikor
Megismerkedtünk,
Fülig szerelmesek voltunk egymásba,
És sokat nevettünk.
Az arcod ragyogóbb volt a napnál,
Boldogok voltunk: És te ragyogtál.
Türelmetlenül vártuk,
Születendő gyermekünket,
Együtt örültünk a születésüknek.
Ígéretet tettünk egymásnak,
Hogy együtt öregszünk meg.
Ez az ígéret azonban nem teljesülhetett,
A halál elválasztott minket!
Megpecsételte sorsomat…
S a szívem érted majd megszakad,
Mert nem bírom elviselni hiányodat.
Már elválaszt minket a két, világ,
Nehéz nélküled az élet!
Nélküled élni örökkévalóság.
Várom, hogy újra lássam arcodat,
Úgy várom, a pillanatot,
Hogy újra karjaimban tartsalak.