Elhagyott az imádott Kedves,
már nagyon régen.
Azt hittem, hogy egyszer majd
meggyógyul a szívem,
sajnos, nem így lett.
Jött más, ki szebb is jobb is
volt hozzám, de hiába,
én mindig a régit kerestem
ki hűtlen és gonosz volt
és mégis Őt szerettem.
Elküldtem az újat, könnyezve
elment, de nagyon fájt a szíve,
nem értette meg, hogy várom,
reménytelenül is visszavárom
aki nem is szeretett igazából.
Várom a régit, hátha egyszer
visszajön mégis, hogy legyen
ki megvígasztalja, mert megbánta,
hogy a nagy szerelmet nem találja
és bánatát válamon elmondhatja.
Ha már késő lesz, azt sem bánom,
csak az idő múlását sajnálom,
nem azt fogja találni kitől elment,
hanem egy szomorú, megtört kedvest,
aki belebetegedett a hűtlen szerelembe.