A magányig
Írta: Sancho Dátum: Március 02 2008 09:27:52
T
Túl a negyvenen életem rendezem,
Hová jutottam, szép csendesen
Teljes hír
Anyám! E Földre megszületni tõled nem kértem én,
Ártatlanul s aztán bûnben elélni ezen a féltekén,
Bûnben, égni pokol tüzében, ha itt az idõ,
Vagy mennyben a fehér angyalokkal üdvözítõ.
Túl a negyvenen életem rendezem,
Hová jutottam, szép csendesen
Anyám! Másztam ranglétrát fokonként elõre,
Sokszor a sikertõl kaptam végre erõre,
De mára már pislákol bennem a remény,
Erõm s kitartásom ilyen nagy harcban csekély.
Túl a negyvenen életem rendezem,
Hová jutottam, szép csendesen
Hazug világban, de boldogan éltem idáig anyám,
S ha már nem leszel, ki vigyáz majd énreám,
Szívem egyedül, lelkem menekül, mászkál,
Mit kezdjek emlékeimmel valaki másnál.
Túl a negyvenen életem rendezem,
Hová jutottam, szép csendesen
Anyám! E Földön megszületni tõled én nem kértem,
Az élettõl, kezdettõl fogva többet reméltem,
De ha megkérdenéd majd, aztán meddig,
Hová jutottam, szép csendesen