H.Gábor Erzsébet
Keserű méz
Messze a Múzsám, tépett a szárnya,
számban a méz is oly keserű,
szívem - ha nincs itt -, elveszett, árva,
nem nyílik dalra, kulcsra van zárva,
nélküle létem, holthegedű.
Hallgat a Múzsám, csendje a poklom,
néma világa mélyre temet,
indulok hozzá, sürget a dolgom,
érzelmek árját versekbe oltom,
szép szava írja életemet.
Itt vagyok Múzsám! Csókom a gyógyír,
lelkem a papír, hangod a toll.
Áldott szerelmünk száz hegyet elbír,
míves vonódtól hangszerem felsír,
s jajszava fájón szívbe hatol.