Szép álomra vágyva bevettem egy pirulát
olyan hideg lettem, mint jégbe-fagyott virág.
/- Jöjj kedvesem, karodban fel kell melegednem!/
de ahogy hozzám értél darabokra törtem.
Valami lidérc, vagy valaki elátkoz,
kövek súlyával nyomnak rémséges álmok.
Kísértetek szűk sikátorában jártam,
éhes kutyák lihegtek nyomomban százan.
A Sötétség hirtelen félúton megáll,
a szikrázó fénytől menekül a halál,
Én még a lét nemlét határán billegek,
nem félek, felém nyúlnak angyalszárny kezek.
A kelő Nap fénygyöngyeit szórja szememre,
a nyomasztó álom még belelóg a képbe,
/- tán' a vacsora gyomromat megülte,-/
de szép a reggel, jó ez a nyugalmas béke.