Özvegy asszony él a házban
emlékek közt bús magányban.
Míg a múltat elsiratja
megcsörren a telefonja.
Átnéznék hozzád egy kicsit,
vinném magammal a Bözsit.
Vasárnap volt három éve,
hogy a férjét eltemette.
Legalább mi tartsunk össze,
Sári , Mari, meg a Böske.
Ha már így hozta a sorsunk
hogy meghalt a drága urunk.
Vége hossza a beszédnek,
milyen szép a házasélet.
A múlt idő mindent szépít,
pletykálkodnak késő estig.
Az én uram spórolós volt,
(- egy ház árát elkártyázott-)
Az enyém meg úgy imádott,
(- naponta ütött vágott-)
Mi nagyon szerettük egymást,
(-Sári és a férje is mást-)
Az én párom szép ember vólt,
(-orra vöröslött a bortól-)
Vídáman így beszélgettek,
még táncra is kerekedtek.
Jó így nekünk özvegységben,
Isten áldjon fenn az égben.