Az ember olyan, várja a jót!
Magában százszor elképzeli,
és csak várja az Isteni szót,
és reménnyel telnek napjai.
Majd mégsem úgy lesz, ahogy várta.
Reménye, Hite összeomlik.
Mindennek vége! Szegény pára!
Napjára árnyék nehezedik.
Tanuld meg Barátom, 'mi fontos!
Nem azt kapjuk, mi szerintünk jó,
hanem azt, ami hasznunkra van!
Felettünk Bölcs a Mindenható!