TÖRTÉNT MINAP
Történt minap, hazafelé
Utazok a villamoson;
Egy ifjú hölgy mellett állok,
Ül – és néz ki az ablakon...
Magas sarkú a cipője,
Nagyon csinos a ruhája,
Büszke lehet hosszú, szőke,
Enyhén hullámos hajára.
Szerintem még húsz alatt van,
Karcsú lehet, ahogy nézem,
Hajdan ilyen-korúaknak
Udvaroltam én merészen.
Szemmel máris vetkőztetem:
Igen, igen, roppant helyes!
És amit úgy kidomborít,
Nem rágós még, viszont hegyes…
Nyaka, az az enyhén pelyhes,
Szépen ível a fejéhez;
Férfiember ilyenkor már
Valahol valamit érez…
Formás lehet lenn a popsi,
Trónol rajta a kis drága;
Elfelejti a korát az,
Kinek van fantáziája...
Váratlanul felém fordul,
Fölnéz, s felpattan hirtelen:
„Jaj, bocsánat, bácsi kérem,
Máris átadom a helyem!”
Mit mondjak – lelombozódtam,
S fölfogtam a valóságot...
„Ó, köszönöm… maradjon csak…
Következőnél leszállok!”
* * * * *