Hol a volt szél nevenincs pörölye,
Aki sziklává kovácsolt kavicsot és követ?
Köd most a letűnt Nagyok időtlen ereje,
S nem büszke szó - csupán csendessé lett sóhaj követ,
Vihartalan a tajték a fennsík-földi hullámokon,
Alig morajlik a zátony Vadonvég partjainál,
A kőtenger hangja most hantokéval rokon,
Őrt a plató fölött már csak árnyak bandája áll,
Üres minden tárna, hideg minden cseppkő éle,
Fantomléptektől kong az ősi lépcsők foka,
Fekete hálójában a megtorpant gyász színe százféle,
Térdre borul Áón s a holt királynők csarnoka,
Lomha vitorlás hamvakat szór a szunnyadó telér,
Nem cseng érc, nem szól vas, virágot nem nyit zsarát,
Pikkely és karom a feledés ágyán nyugovóra tér;
Míg majd a halál festi kottájára Malborn némuló dalát.