A lelki szerelem
Írta: Eve Dátum: Március 02 2008 13:38:16
egy hûvös hajnalon a csillagokat bámulva ültem kint a teraszon.
C
Teljes hír
Szürke hétköznapok élettelen dallamok hagyták el ajkaimat.
Nem formált szép szavak csak unott megszokott bódulat.
Majd úgy õsz tájban mikor már sárgultak a levelek,
s a fák a szél érintésébe beleremegtek,
egy hûvös hajnalon a csillagokat bámulva ültem kint a teraszon.
Nem számított a hideg, csak vártam valamire, amitõl talán jobb lesz az életem.
Nem hiába vártam, s szívem egyre jobban kalapáltan olvasta a titkos sorokat.
Ama bizonyos este óta kapom a leveleket, s írom rájuk a feleletet.
Nem láttalak még, és nem is hittem, hogy ilyen megtörténhet.
Elõször badarságnak hittem az egészet.
Idõvel viszont már függtem a válaszoktól, és leginkább a levélírótól.
Ez azóta is így megy.
Elmélyült igaz mondások, félre téve a hazugságok,
csak mindig az õszinteség hagyta el kezem írását tollam
megragadását.
Tudom, hogy te is igazat írsz számomra, és ennek eredményeként elnyerted a bizalmamat.
Bízom benned, a soraid sosem csaltak meg.
Nem értem a szívem, s még inkább a lelkem.
Miért pont õ kell nekem?
Csak elveszett sorok, és mégis oly sokat jelentek a napi beszélgetések.
Megvan kire már régóta vártam.
Azonban még sem ölt alakot, és ez maga a fájdalom.
Szívemig hatol a tudat, hogy oda jutottam ahová nem akartam.
De nem lehet parancsolni az érzésnek, és nem is áll szándékomban, inkább tépjem ki elevenen dobogó szívem, mint hogy letagadjam amit már nem vagyok képes hogy látatlanul is belészerettem.
A lelke olyan, mint az enyém, csak testesülne már meg,
bár láttam róla egy fényképet viszont az vajmi kevés.
Eszemnek ellent mond szívem, szinte dacol a letagadással szemben, de nem tudom megtenni.
Már nem tudok tagadni, hisz ez maga a szerelem,
a lélek feledhetetlen kérelme esengése.