Anyánk kínjából megszülettünk,
felsírtunk, levegőt vettünk.
Megtanultunk élni,
tanulni,dolgozni, érezni,
jól, rosszul beilleszkedni.
gyüjtöttünk tapasztalatokat,,
ellenségeket, barátokat.
Az évek szálltak, mint a percek,
aki sokat szenvedett, már nem henceg.
Mind elmegyünk a járt úton,
nem futunk, ballagunk magányosan.
A szép emlékek fájnak, visszajárnak,
béke és feledés várnak.
Már tudjuk, hogy nincsenek csodák,
a tapasztalatok megmagyarázták.
Nem kérdezzük, volt-e értelme,
a kérdésnek sincsen. minek lenne?