Szajna partján....
Szajna partján ültem egy kis padon,
néztem a vizet a szürke hullámokon.
Késő délután volt ezen a hétköznapon,
emberek siettek haza,a korai alkonyon.
Balról gótikus híd ívelte át a folyót,
csokorba kötött lámpásai kápráztatók.
Szembe a Notre Dame csonka tornyai,
belül,áhítatos imádkozók százai.
Egészen beesteledett,lámpások gyúltak,
szerelmes párok itt-ott, valahol megbújtak.
Ide jönnek a hű párok,egy pár jó szóra
csókjaikba merülni,vágyaikat kielégíteni.
Sokan türelmetlenül várnak az esti tíz órára,
mikor a kurtizánokat engedik szabadjára.
Nagy a forgalom,kevert a nép,zsandárok
igyekeznek,kik mindent ellenőriznek.
Valami van ebben a városban, amit sehol
máshol nem találtam,csak a franciákban.
Akik büszkék az élet formájukra,ételeikre
legfőképpen hisznek,a szabadság elveiben.
Mikor felhangzik a internacionálé, a vér
pezseg az erekben,hazafiságukba soha
nem kételkedtem.Sok híres embert adott
ez a nemzet,akikre mindenki büszke lehet