Nyár volt...
Álltunk a hosszú,türelmetlen sorban,
fülledt melegben, egy régi múzeumban.
Előttem egy csodás drága tünemény,
feszült ruhája szembetűnő élmény.
Formás, izmos lábai mint pillérek,
tartottak egy csodálatos szépséget.
A ruha annyira feszült rajta, egy
hajszálnak se lett volna hely alatta.
Testének minden domborulata, mintha
kívánkozott volna ki a szabadba.
Ruhája alatt minden kirajzolódott,nem
kellett sok fantázia megoldani a gombot
Jobban megvizsgáltam,hiszen nincsen
semmi alatta, aminek a meleg az oka.
Gondolataim egyre jobban belemélyedtek,
sóvárgó tekintete egy merész embernek.
Álltam mögötte,gondoltam mindenre,ha
csak ez a csodálatos hölgy az enyém lehetne.
Vágyódásomnak hamar vége lett,jött egy
férfi,s elvitte a tüneményes,csodás hölgyet.