Bár télura december még álmát alussza
És csüng néhány makacsabb levél az ágon;
Már dallal hangos a város, zajong az utca,
Kitárja szárnyát a fióka-karácsony.
Még levlapot sem postázott az idei hó,
S bódékban-polcokon árulnak ünnepet
És mire Szent Miklós annyit mondana: Hahó!
Elfogy a bukszákból a pénz s a szeretet.
Naptár pörög, hó hull majd olvad az udvaron,
Fényárban úszik a város és az utca;
De a lelkekre ülő téli birodalom
A szívek fáradt gyertyalángját elfújja,
És névtelen lesz a karácsony a szótárban...
Ám szikrát gyújt a csoda, feltámad a fény!
Amint az utolsó dísz végül a helyén van,
A fa fölé száll az elfelejtett remény;
Amíg álomba szenderül város és utca,
Karácsony s ünnep áldott neve újra él,
Ajkát a szeretet a szívekre tapasztja,
És meghitt meleg lesz a decemberi tél.