Vámpír voltam a sötétben,
Mindenféle fénytől féltem,
Napvilág volt a bánatom,
Az éjszaka a barátom,
Éjjel erős bátor voltam,
Minden élőt eltiportam,
S amint elért a hajnali fény,
Megpihentem koporsóm mélyén,
Szívem vérbe fagyva állt,
Tán egy ezüst karóra várt,
Hogy egyetlen gyors döféssel,
Erőtlenül hamvadjon el,
És karót végül tőled kaptam,
De bele valahogy mégsem haltam,
Az lettél ki fényre csábít,
Napsugár, mi nekem világít,
Hamvak helyett lángot adtál,
Árnyékból a napra hívtál,
Majd elvettél mindent mi számít,
S nem öltél meg, csak a vámpírt...