Esőcseppek
Könnyem csendesen mossa arcom
mint eső mely altatót csöpög
kinyitott ablakon hallatszik sóhajom
mint mérges felhő mennydörög.
Utca tócsáiban megcsillanó remény
a vén hold világít derűsen
szerelmünk már elázott rongyosan szegény
ölelkezünk mint akkor régen.
Megcsillan bennem tócsának tükre
álmomban fodrozó vágy ölel
fekete sötétség borul szememre
szívemben cikázó villám leszel.
Kitárom karom ölelnélek magamhoz
emlék csupán frissítő illat
s még arcomon az eső záporoz
békére lel szívem éj leple alatt.
Deák Éva