Ha elmúlik az sötét éj,
ablakomon bejön a fény,
első gondolatom Te vagy.
Gondolsz rám Te is néhanap'?
Miért nem tudlak már végleg elfeledni?
Gonosz lényedre, soha nem gondolni?
Pedig, Te nem voltál ilyen, szerettél,
ölelő karodban melengettél.
Tudom, hogy hol van a hiba,
Te nem értesz meg engem soha,
vagy másnál jársz, kit jobban szeretsz ?
Érzem, hogy ez nem lehetséges.