A dombot ledöntötték,
Nincs már hová mennem,
Nem találok békét,
Ebben a betondzsungelben,
Semmim sem maradt,
Abból amim volt,
Az időm elszaladt,
S mindent elrabolt,
Téged is elvitt volna,
Ha egy percre is megjössz,
De hangom feléd se szólhat,
És te már meg is szöksz,
Mégis, békés minden,
Mert belül itt van mind,
Lelkemben a lelked,
Ahogy a domb felől int,
S mosollyal nyugtázza,
Ahogy az égbolt elsötétül,
Szívem utolsó dobbanása,
Ahogy emléked mellém ül,