Zavaros vizeken
tobzódó tájakat látok,
miközben melleted ülve
a nyugalom suhanó szellete
lemossa megtört arcomról a ráncot,
s békét igéz lelkembe,
ahogy szívedbe omladó szívem
lüktetése elmerül.
Hisz, szeretlek.
Szeretem orrod lágyságot sugárzó ívét,
szeretem szemeid nyugtató fényét.
Egyszerű ez, egyszerű az élet,
csak hagyd, hogy szeresselek.