Alig- alig emlékszem a nyárra,
hósuba terül a föld vállára.
a hajnali Nap szánkón érkezik.
Fehér csend borul most a tájra,
a hegy elvonult ködmagányba,
az alkonyat már nem parázslik.
Tiszta hittel, várakozásban,
Advent gyertyát gyújt a szobában,
a sötétség félve távozik.
Apró csillogó mécsek az égen,
öröm ébred emberek szívében,
Karácsonnyal szeretet érkezik.