Radmila Marković
Okos tükör
Mögöttem guggol a hetvenötödik,
taposom a hetvenhatodikat,
körülöttem ifjak és felnőttek,
idősek, aggok és vének,
csak én nem öregszek, vagy
a falon görbetükör fityeg.
Mostanában össze-vissza mutogat.
Most látok
egy ismeretlen asszonyt,
öreget, csúnyát, aki
még mosolyog is énrám.
Leesik az állam! Hiszen ez kacsingat!
Rákezdi és megállás nélkül mondja:
"Tedd már föl a szemüveged!
Figyeljél és nézd meg jobban!
Minden ráncodból egy
életkorszak mosolyog. Itt van veled:
gyermekkorod,
ifjúságod,
felnőttkorod,
anyaságod,
és
sok minden benned kavarog.
Ami nem szép, fátylat reá!
Nagymamakorban érkezett
a fénylő napsugarad
szeretetbe csomagolva:
Maja, Dani és Niki,
így jöttek sorba"
Érdemes volt a tükörbe nézni,
mindent, mindent felidézni,
és a szépbe burkolózni.