Az ajtó már régóta ki se nyílt,
a fájdalom gyógyító kézre vár,
idegdúcokon szikrázik a híd,
érzetköteg agyba telefonál...
Bajomban ki érez együtt velem?
Nem jön döntés. Késik a várt levél.
Talán a ház végleg nem úszik el,
de addig még megizzad a tenyér.
Gondolat-orkántól nyilall a fej.
Gondomban ugyan ki segít nekem?
Csak fájni tud minden várakozás?
Háborút hoz, csalódást, nem derűt?
Szeretet-ünnep lesz-e oly csodás,
mely egész Földön minden embert fűt?
Lelkemben rend néhány napra terem?