Adventi elmélkedések…
Adventi csendesség járja szívem,
filozofálgatok intenzíven...
Adni jó, de miként, miért és hogyan?
Adni csak úgy, hogy az egy kicsit már fájjon,
a tisztelet és nem hamis kirakat
a fontos, a világnak vetített vászon
a maga-mutogatástól kihasad...
Adj, ha tudsz csak a másik szemüvegén át,
csendes titokban és ismeretlenül,
és ne várd zavart köszönő válaszát,
az igazság minden szemből másként vetül...
Érts, láss, hallj és szeress az Ő szemével,
tisztán csak szívvel, és kevés epével...
Csak figyelj befelé és felfelé,
nehogy elnyeljen a duzzadó dágványzselé...
Kartal, 2015. november 30.