Mikulás és a Krampusz
Így történt a múlt évben,
a Krampusz bebújt a kéménybe.
Mérges volt ám, jaj, de féltem,
azt hittem, hogy nekem végem.
Kibokszoltam én a cipőmet,
rászenteltem jó sok időmet.
De úgy láttam, akkor hasztalan,
a Mikulásom tanácstalan.
Azt mondta, virgácsot kaphatok,
így sajnos én csak lapíthatok.
De jött a Krampusz, jaj, nekem:
jól elverte ám a fenekem.
Ígértem én fűt-fát neki,
de azt mondta -
rossz gyermek azt úgyis megszegi.
Ütött-vert, míg meg nem unta,
el is tört két görbe botja.
Sivalkodtam, ordítottam,
minden jót én megfogadtam.
Jött a Mikulás, elzavarta,
a fényes csizmám is megrakta.
De az idén már nem lesz Krampusz,
nem lesz ilyen gyermekcirkusz!
Jó voltam én egész évben,
Krampusz sem bujkál a kéményben!