Ha máshogyan is élsz,
És más dolgokra vágysz,
Egy másik tűzben égsz,
És más utakon jársz,
Ha nem is értjük egymást,
És túl sok a vitánk,
Az égi napsugár,
Ugyanúgy süt ránk,
Ó, hisz mind alatta élünk,
És te sem vagy túl rossz,
És mind egyformán félünk,
Mert én sem vagyok jobb,
Ha nem is mondom neked,
És sokszor vagyok szótlan,
Akkor is szeretlek,
Hisz csak egyetlen fiad van,
Vessen meg a világ,
Én nem haragszom rád,
Sosem kérnék mást,
Szebb s jobb anyukát,
Ha egyszer belefáradsz,
A szíved hagyd csak rám,
Keress bennem támaszt,
Hisz már tudhatnád,
Hogy legyen akárhogy is,
S ezer vitánk még,
Veled leszek úgyis,
Míg van fölöttünk ég,
S ha bunkó vagyok néha,
Az csak makacsság,
Mert ilyen anyám fia,
Ezt épp te hagytad rám,
Felnőtt vagyok már,
De mindig a kisfiad,
És te vagy az anyukám,
Örökké szeretlek és óvlak.