Kép: Ferencz J. Réka
Álmom, homokba rajzolta arcod
Rólad álmodtam, álmomban hozzám eljöttél,
Szelíden, gyűrthuzatú ágyam szélére leültél.
Nekem adtad várva várt csendes csendet,
Néma áhítatot, mámorító hőhullámot, a rendet.
S hagytad, hogy átjárjon melegségével a szeretet,
Kitoltad, a már rég beszűkült szenvedély keretet.
Nem hoztál felesleges holmit, díszes csomagot,
Kívül hagytad zajt, cicomát, minden felesleges sallangot.
Mosolyt hoztál, meleg ölelést, ez oly becses szuvenír,
Mitől a szív repdes, aranytollal szép mívesen az égre ír.
Édes álmom, homokba rajzolta réglátott kedves arcod,
De jaj! Láttam mosolyod mögött széllel vívott harcod!
Jött az ébredésem, s szellő vitte homokszemedet,
Lassan, szemenként, de elhordta, elmosta képedet.