H.Gábor Erzsébet
Lucifer kedvese
Múzsáknak kertjében álmodozol,
engem meg mélyébe zár a pokol,
lobogó lángnyelve éget - hagyom,
vezeklek; nem baj, ha elkárhozom!
Boszorka szállt belém Múzsa helyett,
eladtam pengetős hangszeremet -
nem való nekem már gyönyörű dal,
Lucifer tüzének parazsa fal.
Hiába adta az Úr, a kegyet,
tékozló, fekete ördög leszek,
ébenre festem be aranyhajam,
s máglyára vetem a legszebb szavam.
Pokolnak fenekén bút lehelek,
mindent mi én voltam eltemetek -
Lucifer kedvese sose dalol,
néma, kit éjjel egy gonosz karol.
Hagytam, hogy messzire repüljön az,
kinek a szép szava volt a vigasz -
gyönyörű éneke egekbe száll,
s Múzsái kertjében kerengve jár.