Radnai István:
Temetőből
hangulatok borostyán kúszik fel nevünket takarva
elhullottunk mint sárgult levelek feladó nincsen
puhán melegít az avar gyökerét fagy a virágnak
bokornak rózsának nem harapja csak elvadul
az emlékezet kihagy kimarad néha egy mozdulat
mint atavizmus visszatér leverünk egy poharat