Nyugdíjas búcsúztató
A munkásélet sínekből álló háló, mindenütt sínek vannak,
Síneken vagonok, benne mi, s velünk robogó gyorsvonatok szaladnak,
Ám most, egy gyorsvonat itt megáll,
Szeretett munkatársunk a vonatról leszáll.
Rövid, de nem könnyű perce ez a búcsúnak,
Itt szívek szorulnak, könnyezve fejek búsulnak.
Elmúlik ez is mint megannyi más pillanat,
Szép emlékű kép, ezernyi mozzanat.
Ám tudjuk jól, ez mégis múlhatatlan, mint vizét nem veszítő tavak
Mert bíz kérem, érzőszívek őrzik, nem holmi szürke, üres, hétköznapi szavak.