Вечерний звон
Вечерний звон, вечерний звон!
Как много дум наводит он
О юных днях в краю родном,
Где я любил, где отчий дом,
И как я, с ним навек простясь,
Там слушал звон в последний раз!
Уже не зреть мне светлых дней
Весны обманчивой моей!
И сколько нет теперь в живых
Тогда веселых, молодых!
И крепок их могильный сон;
Не слышен им вечерний звон.
Лежать и мне в земле сырой!
Напев унывный надо мной
В долине ветер разнесет;
Другой певец по ней пройдет,
И уж не я, а будет он
В раздумье петь вечерний звон!
_______________________________
Ó, estharang
Ó, estharang, ó, estharang,
Emléközönt idéz e hang!
Lány, ifjúság, egy csók, mi fáj,
Szülői ház, imádott táj.
Utószor sírtam ily zenén,
S örökre váltam tőlük én!
Nem láthatom szép napjaim
Egy múlt tavasz virányain!
Sok ifjú, víg volt kedvesünk
Ma már nem él, mi fáj nekünk!
Alusznak mélyen ott alant;
Nem szól hozzájuk estharang.
A sír sivár, mely rám is vár!
Völgy szerte szél teríti már
Fölém borús dalom szavát;
Majd más dalos kel völgyön át,
S a méla hang helyettem szól –
Az estharangról ő dalol!
* * * * *