H.Gábor Erzsébet
Ünnepi csipkeruhába
Annyira szép ez a reggel,
hópihe száll a hajamra,
lusta a Nap, de ha felkel,
nincs soha már nyugodalma.
Játszik a fénye az úton,
táncol a tócsa vizében,
olvad a jég is a parton,
pancsol a szél a levében.
Ünnepi díszben a város,
mennyei mécsesek égnek,
illatod őrzi a vánkos,
dallama van ma a létnek.
Annyira vágyom a csókod -
perzseli bőröm a lángja,
selymezi lelkem, a bókod,
élni segít a világba’.
Ránk simul újra az este,
két karod átölel engem,
izzik az éjszaka teste,
s fénylik a csillaga bennem.
Hópihe hullik a fákra,
pelyheit áldja az Isten,
ünnepi csipkeruhába
öltözik éjszaka minden.