Szűk utam rövid, az idő rohan velem,
vállamról leteszem fölösleges terhem.
Eljő ideje a visszaszámlálásnak,
megbocsájtottam magamnak és másnak.
A ráncok is kisimulnak homlokomon,
szeretnek és szeretek, mosoly arcomon.
Lefejtem magamról szomorú ruhámat,
bánatom felejtem, csak élek a mának.
Szellő szárnyán elszáll a gond a fájdalom,
jól érzem magam, hidd el ha mondom.