Nem járom már én a fenyveseket,
Nem bír már a lábam csak keveset
Téli hajnalokon hidegeket,
Borzasztó fairtás,ugyan minek?
Kertemből fenyőről két ágacska,
Elég lesz vázába karácsonyra.
Rajta lesz dísz,szallag,kisangyalka,
S házilag sütött kis kalácska.
Nem leszek magányos,van családom,
Épp ezért magamat nem sajnálom.
Sajnálom viszont kinn a fenyőket,
Ha zord vihar tépázza meg őket.
Friss hó ha ráfagy az ágaikra,
Sírnak ők odakint nagy kínjukban.
Mégis jobb ott nekik,mert még élnek,
Nem esnek áldozatul láncfűrésznek.
Igaz,életük télen keserves,
De nem kerülnek tűzre,szemétnek
Lehet,álmodnak ők ragyogásról,
Színes gömbökről,és sújtásokról.
Gyermeki örömről,kacagásról,
Nagy ára van ennek,tudják ők jól!
Elmúlik majd a tél tavasz eljő,
Fellélegzik akkor fenyőerdő
Látogatják mald őket kismadarak
Előbújt rovarok,és a vadak.
nagygabi
Pásztó,2015.december18