Boldog karácsonyt, szerelem!
Nem létező kalapomat emelem.
Türkiz palástod a földig ér
Búza szőkéd viszi a szél.
Oh, mondd, álom mi engem kér?
Partneréül választott a messzeség.
De bánom is én ha esek-kelek,
Én téged boldogan táncra perdítelek!
S forog a szoba, tágul a tér,
A szerelem rózsaszirmait nem érinti dér.
Örök esküt nem ígérek neked én,
Mert létünk illó akár a hópihék.
De ott leszek én, ott, hol kéred még,
Míg létem épp oly ékes számodra, mint nekem a tiéd.