Latyakkal köszönt a Tél;
A szkepszis remélni – fél.
A napfény sápadt gyerek,
Pocsolyában hentereg.
Dölyfösen cuppog a sár;
A közöny – közönyre vár.
Latyakkal köszönt a Tél,
Aki csügged, élni – fél.
Búsan hallgatnak a fák;
Fagyra készül a világ.
Az anyaghit félve él;
Jégkorszak lesz-e a Tél?
Latyakkal köszönt a Tél;
Unalmában zúg a szél.
Bágyadt, ködös télelő;
Down-kóros a Jövő..
Az Idő halkan üget,
Reszket, mint a rémület.
Latyakkal köszönt a Tél;
Az felelős, aki él.
Anyagelvű misztika
Csupán a statisztika.
Végzet? Köd a sors hegyén;
Isten maga is – egyén.