Ne pletykálj, azt nem szeretem,
Ő rád bízta a titkait,
ily' módon nem kellesz nekem
ne beszélj, hiszen nincs ma itt!
Bízik benned ugye, tudod,
hátba támadod gonoszul?
Mondd, vajon eszedbe jutott
elmondani hogy boldogul?
Miért teszed, hisz' szereted
de soha be nem áll a szád,
háta mögött kineveted
gonosz lényed csak megaláz!
Ne mondj nekem soha semmit
hisz' jó barátod Ő neked
az én szívem semmit nem hisz
Ő tudom, boldog lesz Veled
addig amíg nem szembesül,
hogy áruló vagy kedvesem,
érzed azt Te ott legbelül
nem szabad beszélni nekem!
Barátodat kibeszéled,
hogyan bízzak én meg benned,
és amikor félre nézek,
Te galád módon kinevetsz!
Ne mondj nekem soha semmit
csak őrizd meg a titkokat,
rád bízná az életét is,
neki a sorsa mit hozhat?
Ne pletykálj a mindenedet,
nem érdekel a sok szöveg,
kedves lénye kincset sejtet,
ne mozgass meg minden követ!
Ne törj pálcát senki felett,
akkor sem ha jól ismered
neked csupán ezért kellett?
Nálam többé nincs jelened!
Múltad van és elfeledlek,
silány jellem és eldoblak,
pletykás éned nem kell nekem,
mást kibeszélni nem szoktam!