(Eső után)
Falevélen ringó cseppek...
összegyűlnek, szövetkeznek -
lesz belőlük cseppek cseppje,
szél vonója húzza egyre.
Elindulnak, mint folyondár,
(ha tehetnéd, becsorognál)
egyik-másik optimistább...
ettől felhők könnye tisztább.
Odajutnak földrögökhöz...
testük velük tócsát ötvöz -
máris résnyi patak dagad,
ábrándja biz' messze szalad.
"Elérem majd az óceánt...s
álomekém hullámot szánt -
felpuffadok hatalmasra...
tükörkép néz önmagamba."
.....
Sajnos ekkor malőr esett.
Arra járt egy komisz róka.
Meghempergett a kis tóba.
Bundájára bukfencezett...
minden merész vágy-fiola.
(Sztancsik Éva Lambrozett - átdolgozás 2015. december)