Édes, én nő vagyok...
Anya figyelt és mosolygott,
nő vagyok, magassarkú cipőben járok,
nő vagyok amikor a kis dolgok felizgatnak,
főleg abban az időszakban, azokban a hónapokban,
amikor semmivel nem értek egyet...
Édes hallod, ez én vagyok.
Nő vagyok, pedig jól tudom, hogy azzal a fagyival túlsúlyt szerzek,
de nő vagyok, amikor elhatározom, hogy túlsúlyomból lefaragok egy keveset,
nő vagyok akkor, mikor az akart és a nem kívánt dolgokat is kimondom,
nő vagyok, mikor elvárom, hogy megtegye az első lépést,
nő vagyok, amikor nem bírom tovább, és én keresem meg,
félretéve a hiúságomat, mert nem akarom elveszíteni.
Nő vagyok, akkor is, amikor vágyok, és nem csak fizikailag,
hanem, amikor boldog vagyok, mert egy romantikus vacsora után vágyakozom.
Akkor anya azt mondta nekem:
Lányom, egy türelmes férfira van szükséged, olyanra aki igazán szeret!
Hallgass rám... kerüld el azokat az embereket, akinek nincs célja az életben,
kerüld azokat a férfiakat, akik csak ígérnek, és fogalmuk sincs hogyan vigyázzanak rád.
Te képes vagy mindent egyedül elvégezni, és ez sok ember meg fog ijeszteni,
de a hozzád illő ott marad, támaszod lesz, és azt a nyugalmat nyújtja, amelyre szükséged lesz.
Lányom, te egy vihar vagy, és kevés férfi tud majd téged megnyugtatni.
Te, én különlegességem!