Peer Gynt...
Magasan fenn a Norvég hegyekbe
volt egy csodálatos nagy kastély,
furfangos kis manók lakták,minden
évben meghívták a falu apraja,nagyját.
Szólt a zene perdült a tánc,mindenki
megtalálta a maga párját.
A kék szem és szőke haj szinte együtt
jár Norvégiában,de volt egy aki túltett
mindenkin abban a kis falucskában.
Csodálatos bája,mosolya,aki egyszer
ránézett,szemét levenni nem tudta róla,
csilingelő hangja mindenki Solvejgnek hívta.
Peer Gyntnek hívták a falu rosszát ki
soha nem tudta hóbortjában fékezni magát.
Aase volt az anyja ki nem győzte dorgálni,
feladta a reményt ,nem tudott mit csinálni.
Peer fenyegette,ha nem bánik jobban vele,
világgá megy,otthagyja örökre.
Peer és Solvejg találkoztak a mulatságon,
táncoltak,túltettek minden boldogságon.
Nem győzték csodálni egymás szépségét
Peer:-eljegyzem,ha megnyerem tetszését-
Solvejgnek tetszett a bolondos deli legény aki
magához szorította mintha soha el nem engedné.
A fiatal pár ezentúl gyakran találkoztak sok
szép igéretet tettek jövőjükről egymásnak.
Solvejg nem tudta bízhat-e szeremében kinek
vágyai kalandoztak a világmindenségben.
Amit érzett a fiú iránt az több volt mindennél,
ha bármi is lesz kitart mellette örökké.
Peer egy nap hazaérve az anyját félholtan
találta akinek már nem sok ideje maradt a
búcsúzkodásra.Mondott Aase anyjának
mindenféle szépet és jót,biztatta,hogy ne
féljen mert ő maga fogja vinni őt a szánnal
fel a csodálatos Mennyországban.
Eljött a döntő pillanat,Peer látta az alkalmat,
mire mindig vágyott,járni a nagy világot.
Solvejg tudta,nem is próbálta visszatartani
akiben a kalandvágy olyan nagy volt áttört
volna minden gátat,Sírt,hulltak könnyei ígérte
várni fog rá élete végéig.
Peer nekivágott a nagy világnak kalandos
élete boldogságának.Hajózott egyik tengertől
a másikig,országok hatalmas birodalmáig.
életét kockáztatta számtalan esetben nem
volt olyan merészség amibe bele ne keveredne,
tanulta a nyelveket,szokásokat,embereket.
Nagyon sok év telt el,megviselték a történtek.
Fáradsága kezdett foglalkozni a tudattal,
hogy valaki várja.Aki a szíve szerelme volt,
akinek ígéretet tett,hogy ha bármi történjen
visszajön hozzá ha lehet.És ez az út egyre
hosszabb lett amint közeledett.
A nyári nap magasan tűz az égen az északi
hegyes vidéken.Erdő szélén kis kunyhó,
ajtaja nyitva,őszülő vézna asszony a
kecskéit hívogatja.Közben fon és énekel:.
Elmúltak az évek felettem,vártalak minden
évben,tudom,hogy egyszer eljössz értem,
vártam rád,mint ahogy megígértem.
(Az asszony fon,és egyre az utat nézi
ahonnan a szerelmét várja végre hazatérni)
-Isten vezéreljen,bármerre jársz!
bárhol leszel én megtalállak,
csak hogy még egyszer láthatnálak,
ha odafönn vársz ott megtalállak!-
Dalából szomorúság hallik,tekintetét gyakran
ráveti az útra,mintha a messze távolból valaki
erre felé tartana.Ahogy közeledett,meglátta
Peert, szíve majd meg szakadt.Átölelték egymást
hosszan,élték életüket a legnagyobb boldogságban.
(Ibsen története alapján)