*
Ő
csodás
ezüstfenyő,
már az ablakomba nő
Hold- fény csillan tű levelén.
Betlehemi csillag ragyog a tetején.
Vállán fehér puha-pihe hó a téli kabát,
ráadta december este, hogy ne fázzon át.
Gyorsan le is ledobta magáról az éj leple alatt.
A hajnali pirkadat ágán ringat egy kismadarat.
Szentestére adok rá díszes szép ünnepi ruhát,
arany gömbökkel díszítem túlevél haját.
stóla fúzért terítek, karcsu derekára,
együtt várunk áhitattal a Jézuskára.
A fagy a kését hiába fente rá,
szomszédom már kivágná.
Ne vágd ki az éló fát,
szeresd, óvd,
mint anya
a kis
fiát.
Az én fenyőm
az udvaromon áll!