Ha egy csillag lennél,
mindennap,
felnéznék az égre,
üldögélnék az égbolt alatt,
míg elaludnék végre.
Én nem kérném,
hogy hullj le,
csak csodálnám a fényed,
ezüst ragyogásod,
világító lényed.
Ha köd néha borít,
én akkoris néznélek,
a horizont alatt,
álmok szövődnének.
S ha el is vakít,
szép ragyogásod,
lelkemmel látom,
álmom vigyázod.